Öt Veréb Kávézó - MET

Go to content

Main menu:

Öt Veréb Kávézó

Intézményeink > Egyéb

Kávézó az Öt Verébhez

Az Oltalom Karitatív Egyesület kávézót nyitott hajléktalanok számára a Józsefvárosban. Az Öt Verébhez címzett vendéglátóhely különlegessége, hogy csészékbe töltött, valódi presszókávéval és alacsony árral várja a fedél nélküli klienseket. Célja, hogy mindezek mellé „emberi méltóságot is szervírozzon”, amit máshol nem kaphatnak meg az oda betérők.

A kávézó a hét minden napján 8-tól 18 óráig tart nyitva, s a hangulatot egy zenegép teszi oldottabbá. A „Fűtött Utca” (mindenkit feltétel nélkül befogadó intézmény) tőszomszédságában kialakított helyiségnek azért is örülnek az oda járók, mert családtagjaikat, ismerőseiket kulturált körülmények között fogadhatják majd.



Az elnevezést az alapítók abból a bibliai mondatból vették, mely szerint Isten a két fillérért megvásárolható öt verébről sem feledkezik meg, nemhogy az egyes emberről (Luk. ev. 12,6).


A nemében egyedülálló Öt Veréb megnyitása különösen érdekes momentum annak ismeretében, hogy egyre-másra születnek a fedél nélkülieket sújtó rendelkezések. Többek között 2011. január elsejétől Józsefvárosban tilos a guberálás. Tiltakozásul március 10-ére „közös guberálást” szervez egy szociális munkásokból álló csoport.


Magyarország fővárosában reggel nyolctól este hatig különös kávéház működik. Kávézó az 5 verébhez. Az elnevezés a Bibliából való, abból a mondatból, mely szerint öt verebet meg lehet venni két filléren, ám egy sincs azok közül Istennél elfeledve. Vagyis még a két fillérért megvásárolt öt verébről sem feledkezik meg Isten, nemhogy az egyes emberről.
Valamikor régen, az 1800-as évek vége felé a Dankó utcában volt egy konflis-végállomás. A Dankó 15.-ben pedig, ahol ma a kávézó működik, a kocsisok ebédeltek. Az 5 verébben minden új: a síkképernyős tévé, az üveges könyvszekrény, a zenegép, a székek, az asztalok, a számítógép, de még a falra festett fura alakok is. Ez Magyarország egyetlen hajléktalan-kávézója. Márciusban nyitották, miután Józsefváros is meghozta a maga helyi rendeletét arról, hogy tilos a kukázás.

A hajléktalanok kalauza, a HajléktaLand szerint a fővárosiak évente 700 ezer tonna szemetet termelnek, ennek 3-4 százaléka élelmiszer, ami 21-28 ezer tonnányi szemétbe rakott ételt jelent. Vagyis havonta a budapestiek mintegy kétezer tonna élelmet dobnak ki. A belvárosi kukákban szinte mindig lehet felbontatlan ételekre bukkanni, a bevásárlóközpontok környékén található szemeteskonténerek, a nagyobb pékségek és zöldségpiacok szemetesei pedig különösen gazdag lelőhelynek számítanak. Van egy híres rajz. Egy magyar hajléktalan készítette: egy férfi áll a nyitott kuka előtt, kivesz belőle egy vekni kenyeret, fölmutatja és azt mondja, "Minek a pék, ha a kenyeret csak a kukából szerezhetjük be?" A Kávézó az 5 verébhez márciusban nyitott, és a hajléktalanok bizalmatlanok voltak. Kávézó, nekik? És nem mertek bemenni. A kávé itt 70 forintba kerül, üvegpohárban vagy csészében adják, tejszínhab is jár hozzá meg egy kis emberség.
A kisgyerekek egy része a szegények, a hajléktalanok Dankó utcai óvodájába jár. Aggályos, ha lakcímüket és lakhatáshoz való jogukat pusztán azért vesztik el, mert öt évvel ezelőtt még nem is éltek.

Tanulják, hogy kérhetnek

Magyarország egyetlen hajléktalan-kávézója a Józsefvárosban található. Reggel nyolctól este hatig van nyitva. Három pultos váltja egymást, hármuknak majdnem hat diplomája van. A kávézót reggelente a melósok látogatják, a házépítők, akik a környéken dolgoznak. Meg a hajléktalanok. Beugranak egy 70 forintos kávéra, elolvassák az újságokat, megnézik az állásajánlatokat az Expresszben vagy az interneten.

Jönnek a hajlékos állástalanok is, s ha 30 forintért vesznek egy pohár szódát, akkor fél órát internetezhetnek. A kávézóban nagy a forgalom. Jönnek-mennek az emberek, leülnek, elmondják, hogy orvoshoz igyekeznek vagy onnan jönnek. A hajléktalanok között feltűnően sok a pszichiátriai beteg. Ebédidőben megint melósokkal lesz tele a kávéház.

Melegszendvics, hotdog meg egy kávé, azután rohannak. Azért a pultosokkal, akik végzett szociális munkások meg családterapeuták, pár szót váltanak. Arról, hogy hál' istennek van munka. És hál'istennek már csak pár nap, s a hétvégén mehetnek haza a családhoz. Bejön a hajléktalan, leül a nagy, új, síkképernyős tévé elé, és bámulja. Kérdezi tőle a pultos: "Hallja?" Nem. "Hangosítsam? Ez érdekli? Vagy kapcsoljak át egy másik adóra?" A pultos szerint az utcai hajléktalanoknak még azt is újból kell tanulniuk, hogy kérhetnek. Kávét, pénzért.

A kávézóban már lakodalom is volt. A hajléktalan párt az utcában lévő kis kápolnában Iványi Gábor metodista lelkész adta össze. Aztán vonultak át ide. Az asztalokat összetolták, abrosz is került rá, meg egy esküvői torta. Szólt a zenegép, táncoltak... A zenegép 100 forintos érmével működik, és általában akkor szól, amikor a hajléktalanok megkapják a nyugdíjukat vagy azt a kis segélyt. Olyankor van az, hogy éljünk a mának; és reggeltől estig szól a zenegép. Most nem.

A kávézóba fiatal anyuka lép öt gyermekével. A legkisebb még csak kétéves, a haja hirtelenszőke, Szabolcsból menekültek az apa elöl, aki még a kétévest is megverte. A nagyobbik, a kilencéves már kész felnőtt. Azt mondja, neki kellett szaladnia borért a kocsmába, mert ha az édesanya ment, akkor addig az apa megverte őket. Öt gyerek, négy iskolatáska meg pár szatyor. A kisgyerekek vizet kapnak, azután elindul a család a Krízis Alapítványhoz. Segítségre szorulnak.

 
 
Keresés
Back to content | Back to main menu